„Mi a célja az életemnek?”

2025. február 9.

 

A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.1.János 5:12.

„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.” János 14:6

Kedves Gyerekek! Az elmúlt alkalommal nagyon fontos kérdést tettem fel Nektek: kié az életünk? Mi a legfontosabb számunkra? Az a legfontosabb, hogy Jézus Krisztust megismerjük?

Említettem, hogy nagyon sok embernek az a legfontosabb: ebben az életben mindent élvezzen, keresse a sokszor bűnös dolgokat, mivel „csak egyszer élünk”. Úgy élnek, mintha a halállal mindennek vége lenne. Mi ennek a következménye? Ennek a jelmondatnak a megélésével elveszítik az esélyét annak, hogy megismerjék az igazi Életet Jézus Krisztusban.

Itt egy szolgálatból idéznék néhány sort:

 

 „Egészen bizonyosak lehetünk abban, hogy a halál nem pont az életünk végén, mintha ezzel minden befejeződnék, nem is kérdőjel, mintha bizonytalanságban kellene lennünk afelől, hogy mi van utána, nem is ijesztő felkiáltójel, amivel rémítgetni lehet egymást, hanem kettőspont. Azt jelenti: folytatása következik. És éppen ez adja meg az addig terjedő szakasz felelősségét, itt dől el, hogy milyen folytatása következik. Jézus erről is világosan beszél, hogy tudhatjuk, mi az a folytatás. Aki Jézus nélkül érkezik meg az örökkévalóság küszöbéhez, annak az ítélet következik utána, mégpedig visszavonhatatlan halálos ítélet. Aki Jézussal érkezik meg oda, az nem megy az ítéletre, mert az ő ítéletét Jézus már itt elszenvedte, hanem az az Ő dicsőségébe megy, és vele lesz mindörökké. Aki Jézus nélkül tölti ezt a földi életet, nélküle kell töltenie az örökkévalóságot, és ez a kárhozat. Aki Jézusra támaszkodva, benne bízva, ha bukdácsolva is, de vele közösségben járta végig a földi élet útját, azt Ő magához veszi az Ő dicsőségébe. „Mert tetszett az Istennek, hogy az Ő egyszülött Fia által tartsa meg a hívőket.” – „Aki hisz Jézusban annak örök élete van, aki nem enged neki, az nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta.” Ezt Jézus azért mondta, hogy még idejében, és ehhez igazítsuk az életünket. Van tehát folytatás, ezt mondja Jézus!”Ezért helytelen, amikor ilyeneket mondunk: csak azért, mert meghalt valaki, neki már jó, neki már semmi sem fáj, ő már semmitől nem szenved. Ez csak abban az esetben igaz, ha az Úrban halt meg. De ha nem, akkor minden eddiginél szörnyűbb szenvedés az osztályrésze, amely szenvedés oka és tartalma az, hogy ott már mindenki látja, mekkorát tévedett, amikor visszautasította Isten felkínált kegyelmét. Életének a legfontosabb döntését hibázta el, és ezen már nem lehet változtatni.”

 

Csak egyszer élünk! Ennek a mondatnak a legfontosabb értelme egészen más a hívő embernek. Egy életem van, hogy elfogadjam az Úr Jézust. Egy életem van, hogy Őt jobban megismerjem, és egy életem van, hogy a krisztusi alapra ne fát, szénát és pozdorját építsek, hanem aranyat, ezüstöt és drágakövet. Ezzel a kérdéssel fordul ma hozzánk az Úr: ki az életünk alapja? A kősziklára építek, vagy a sátán és magam által lerakott homokra? Ha Ő az életünkben a legfontosabb, akkor mit építek rá? Maradandót, vagy értéktelen, mulandó dolgokat?

Kedves Gyerekek! „A kié a Fiú, azé az élet: a kiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban.” – szólt hozzánk az ige. Újra álljon itt egy ige az Ószövetségből, jelezve azt, hogy az Úr már akkor kereste az embert, és azt szeretné, hogy mi is keressük:

Keressétek az Urat, a míg megtalálható, hívjátok őt segítségül, a míg közel van.” Ézsaiás 55:6

 

Ámen

Uherkovich Zoltán

2025. február 23.